LATOR LÁSZLÓ
 |
1927. november 19-én Tiszasásváron született (akkor Csehszlovákia, ma Ukrajna). 1947 és 1951 között magyar–német szakon végez a Pázmány Péter Tudományegyetemen Budapesten, sokáig Eötvös-kollégistaként. Felesége Pór Judit költõ és mûfordító. 1950 és 1955 között a körmendi gimnázium tanára. 1955-tõl az Európa Kiadó lektora, késõbb fõszerkesztõje. Versekkel a Magyarok és a Válasz címû folyóiratokban jelentkezik elõször. A Kárpátaljai Kör elnöke, 1992-tõl alapító tagja a Széchenyi Irodalmi és Mûvészeti Akadémiának, 1998 és 2008 között a testület ügyvezetõ elnöke. Szerkesztõként vagy szereplõként rendszeresen megjelenik a Magyar Rádióban és a Magyar Televízióban. Hosszú idõn át szerkeszti az Unikornis Kiadó sorozatát, A Magyar Költészet Kincsestárát. Bár már a negyvenes évek második felében elkészül és megjelenésre vár egy kötete, elsõ verseskönyve, a Sárangyal csak 1969-ben jelenik meg. Addig fõleg mûfordítóként van jelen a magyar irodalmi életben. Köteteket fordít Blok, Lermontov, Celan verseibõl, válogatott mûfordításait Kalandok, szenvedélyek (1968) címen adják ki. Számos antológiát szerkeszt, köztük a Gyönyörök sötét kútjait (1993) a világ- és a magyar irodalom erotikus verseibõl. Összes versei 1997-ben jelennek meg. Jelentõs pedagógus és esszéista. Mûfordítóként egyetemi hallgatók nemzedékeit neveli és oktatja. Kitûnõ elõadó; esszéi nemritkán párbeszéd formájúak, elõször a rádióban vagy másutt elhangzott dialógusok megszerkesztett, továbbfejlesztett változatai. Lator költészetét elsõ pillantásra megkülönbözteti a kortárs magyar lírában szûkszavúsága és a kötött formákhoz való ragaszkodása. Domokos Mátyás azt írja errõl a lírai hajlamról és törekvésrõl: „a Létezés egyetlen õsképletét akarja fölírni a halál fekete táblájára”. Ma már méltán elismert költõ, de a hatvanas évek végén még fölfedezésszerûen hangoznak a pályatárs Fodor András szavai: „a feleslegébõl alkotó mûvész vállalt puritanizmusáról, szikár biztonságáról”, hangzás és jelentés, ritmus és dikció, kép és gondolat tökéletes egybeolvadásáról, és arról, hogy verseiben a kifejezés „szinte szeizmográf-érzékenységgel követi a mondandó impulzusát”. |
Az életrajzot Csûrös Miklós készítette, forrás: pim.hu
